Az alumínium (Al) a földkéreg leggyakoribb fémes eleme. Oxigénnel és hidrogénnel egyesülve bauxitot képez, amely a leggyakrabban használt alumínium az ércbányászatban. Az alumínium-kloridot először 1829-ben választották szét a fémalumíniumtól, de a kereskedelmi termelés csak 1886-ban kezdődött. Az alumínium ezüstfehér, kemény, könnyű fém, amelynek fajsúlya 2,7. Jól vezeti az elektromosságot és nagyon korrózióálló. Ezen tulajdonságainak köszönhetően fontos fémmé vált.Alumíniumötvözetalacsony kötési szilárdsággal rendelkezik, ezért széles körben használják az iparágakban.

 
A világ bauxittermelésének 90%-át az alumínium-oxid gyártása teszi ki. A fennmaradó részt olyan iparágakban használják fel, mint a csiszolóanyagok, tűzálló anyagok és vegyipar. A bauxitot magas alumínium-oxid tartalmú cement gyártásához, vízmegtartó szerként vagy katalizátorként használják a kőolajiparban hegesztőpálcák és folyósítószerek bevonására, valamint folyósítószerként acélgyártásban és ferroötvözetek gyártásában.

Az alumínium felhasználási területei közé tartozik az elektromos berendezések, autók, hajók, repülőgépgyártás, kohászati ​​és vegyipari folyamatok, háztartási és ipari építkezés, csomagolás (alumíniumfólia, konzervdobozok), konyhai eszközök (étkészletek, edények).

 
Az alumíniumipar megkezdte az alumíniumtartalmú anyagok újrahasznosítására szolgáló technológia fejlesztését, és saját gyűjtőközpontot hozott létre. Az iparág egyik fő ösztönzője mindig is az energiafogyasztás csökkentése volt, mivel egy tonna alumíniummal többet lehet előállítani, mint egy tonna primer alumíniummal. Ez magában foglalja az alumínium 95%-os folyékony halmazállapotú előállítását bauxitból az energiamegtakarítás érdekében. Minden tonna újrahasznosított alumínium hét tonna bauxit megtakarítását is jelenti. Ausztráliában az alumíniumtermelés 10%-a újrahasznosított anyagokból származik.