A jelenlegi ingatag globális fémkereskedelmi helyzetben az észak-amerikai alumíniumpiac példátlan turbulenciában van, és a Rio Tinto, a világ legnagyobb alumíniumgyártójának lépése egy nehézbombaként hat, amely tovább fokozza a válságot.

Rio Tinto felár: A piaci feszültség katalizátora

A keddi médiajelentések szerint a Rio Tinto Group felárat vetett ki a...alumínium termékekeladta az Egyesült Államoknak, alacsony készletekre és a rendelkezésre álló kínálatot meghaladó keresletre hivatkozva. Ez a hír azonnal ezer hullámot kavart az észak-amerikai alumíniumpiacon. Meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok jelenleg nagymértékben támaszkodik a külföldi alumíniumkínálatra, Kanada a legnagyobb beszállítója, importjának több mint 50%-át teszi ki. A Rio Tinto lépése kétségtelenül csak fokozza a már amúgy is rendkívül feszült amerikai alumíniumpiac helyzetét.

A Rio Tinto által kivetett felár egy újabb emelés a meglévő díjakhoz képest. Az amerikai alumínium ára már tartalmazza a „középnyugati prémiumot”, amely egy további, a londoni referenciaárnál magasabb költség, és fedezi a szállítási, raktározási, biztosítási és finanszírozási költségeket. Ez az új felár pedig további 1-3 centet ad hozzá a középnyugati prémiumhoz. Bár az összeg csekélynek tűnhet, a hatása valójában messzemenő. Tájékozott források szerint a kiegészítő díj és a középnyugati prémium tonnánként további 2006 dollárral növeli a nyersanyag árát, amely körülbelül 2830 dollár, ami összesen több mint 70%-os felárat eredményez, ami még a Trump által meghatározott 50%-os importvámnál is magasabb. Jean Simard, a Kanadai Alumínium Szövetség vezetője rámutatott, hogy az amerikai kormány által meghatározott 50%-os alumíniumvám jelentősen növeli az alumíniumkészletek amerikai piacon tartásának kockázatát. A vámváltozások közvetlenül befolyásolják a spot holding finanszírozási tranzakciók gazdaságosságát, mivel a 30 napnál hosszabb szerződéses fizetési határidővel rendelkező vevőket arra kötelezik, hogy többletárat fizessenek a termelők magasabb finanszírozási költségeinek ellensúlyozására.

A vámok előjátéka: A piaci egyensúlyhiány kezdete

Az év eleje óta a Trump-adminisztráció alumíniumvám-kiigazítása katalizátorként hatott az észak-amerikai alumíniumpiac egyensúlyhiányára. Februárban Trump 25%-ban határozta meg az alumíniumvámot, júniusban pedig 50%-ra emelte, azt állítva, hogy az amerikai iparágak védelmét szolgálja. Ez az intézkedés túl drágává tette a kanadai alumíniumot az amerikai fémfeldolgozók és fogyasztók számára, és a piac gyorsan a belföldi készletek és a tőzsdei raktárkészletek fogyasztása felé fordult.

Az Egyesült Államokban a londoni fémtőzsde raktárainak alumíniumkészlet-helyzete a legjobb bizonyíték erre. Az Egyesült Államokbeli raktáruk kifogyott az alumíniumkészletből, és az utolsó 125 tonnát októberben vitték el. A tőzsdekészlet, mint a fizikai ellátás utolsó garanciája, most kifogy a lőszerből és az élelmiszerből. Az Egyesült Államok legnagyobb alumíniumgyártója, az Alcoa, a harmadik negyedéves gyorsjelentési konferenciahívásán azt is kijelentette, hogy a hazai készletek csak 35 napos fogyasztásra elegendőek, ami jellemzően áremelkedést vált ki.

Ugyanakkor Quebec alumíniumgyártói az amerikai piacon elszenvedett veszteségek miatt több fémet szállítanak Európába. Quebec Kanada alumíniumgyártási kapacitásának mintegy 90%-át teszi ki, és földrajzilag közel van az Egyesült Államokhoz. Eredetileg az amerikai piac természetes vásárlója volt, most a vámpolitika miatt irányt váltott, ami tovább súlyosbítja az amerikai piac kínálati hiányát.

Különleges záradék: A „színfalak mögötti főgonosz”, aki súlyosbítja a piaci káoszt

Az amerikai elnöki bejelentés konkrét rendelkezései tovább súlyosbították a feszült helyzetet az észak-amerikai alumíniumpiacon. Ez a záradék kimondja, hogy ha a fémet az Egyesült Államokban olvasztják és öntik, az importált termékek mentesülnek az alumíniumvámok alól. Úgy tűnik, hogy ez a szabályozás az Egyesült Államok belföldi alumíniumiparának fejlődését kívánja ösztönözni, valójában azonban nagyobb keresletet teremtett a külföldi gyártóktól származó amerikai alumínium iránt. A külföldi gyártók ezeket az alumíniumtermékeket használják fel, és adómentesen szállítják az Egyesült Államokba, ami tovább szűkíti a belföldi alumíniumtermékek piaci terét az Egyesült Államokban, és súlyosbítja a kereslet-kínálat egyensúlyhiányát az amerikai alumíniumpiacon.

Globális perspektíva: Észak-Amerika nem az egyetlen „csatatér”

Globális szempontból az észak-amerikai alumíniumpiac feszültsége nem elszigetelt jelenség. Európában, amely egyben nettó alumíniumimportőr is, a regionális felárak mintegy 5%-os csökkenést tapasztaltak az egy évvel ezelőttihez képest. Az elmúlt hetekben azonban az ellátási zavarok és az EU által a termelési folyamatokból származó üvegházhatású gázok kibocsátásán alapuló importvámok bevezetése miatt a felárak ismét emelkedtek. Az elemzők azt jósolják, hogy a jelenlegi globális kontextus a globális referenciaárat 3000 dollár/tonna fölé fogja terelni.

Michael Widmer, a Bank of America fémkutatási vezetője szerint, ha az Egyesült Államok alumíniumkínálatot akar vonzani, magasabb árat kell fizetnie, mivel az Egyesült Államok nem az egyetlen hiánypiac. Ez a nézőpont élesen rámutat az észak-amerikai alumíniumpiac jelenlegi nehézségeire. Az általánosan szűkös globális alumíniumkínálat hátterében az Egyesült Államok magas vámpolitikája nemcsak hogy nem tudta hatékonyan védeni a hazai iparágakat, hanem mélyebb kínálati válságba is sodorta magát.

Jövőbeli kilátások: Merre tart a piac innen?

A Rio Tinto felárak kivetése kétségtelenül vészharangot kongatott az észak-amerikai alumíniumpiacon. A fogyasztók és a kereskedők a jelenlegi piacot szinte működésképtelennek írják le, és a Rio Tinto felára a legtisztább jele annak, hogy Trump vámtarifái milyen mélyen károsítják a piaci struktúrát. Az alumínium szállítási ára az Egyesült Államokban a múlt héten történelmi csúcsot ért el, és a jövőbeli ártendencia továbbra is bizonytalan.

Az amerikai kormány számára nehéz választás elé került, hogy továbbra is magas vámpolitikát tartson-e fenn és tovább súlyosbítsa a piaci káoszt, vagy felülvizsgálja-e politikáját, és együttműködésre, valamint kompromisszumra törekszik-e a kereskedelmi partnereivel. A globális alumíniumpiac szereplői számára komoly próbatétel lesz, hogy hogyan igazítsák stratégiáikat a kínálati hiányok és az áringadozások kezeléséhez ebben a zűrzavarban. Hogyan fog alakulni ez a „vihar” az észak-amerikai alumíniumpiacon, és milyen változások fognak bekövetkezni a globális alumíniumpiacon? Érdemes továbbra is figyelnünk.