Május 13-án az indiai kormány hivatalos értesítést nyújtott be a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO), amelyben vámok kivetését tervezi egyes, Indiába importált amerikai árukra, válaszul az Egyesült Államok által az indiai acél- és alumíniumtermékekre 2018 óta kivetett magas vámokra. Ez az intézkedés nemcsak az India és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi súrlódások újjáéledését jelzi, hanem feltárja a feltörekvő gazdaságok egyoldalú kereskedelempolitikákkal szembeni ellentámadásainak logikáját és azok mélyreható hatását a színesfémiparra a globális ellátási lánc szerkezetátalakításának kontextusában.
A hét éve tartó kereskedelmi konfrontáció viszketése
A vita kiváltó oka 2018-ra vezethető vissza, amikor az Egyesült Államok 25%, illetve 10%-os vámot vetett ki a globális acél- és ...alumínium termékek, rendre „nemzetbiztonsági” indokokra hivatkozva. Bár az EU és más gazdaságok tárgyalások útján mentességet kaptak, India, mint a világ második legnagyobb acéltermelője, soha nem tudta megkerülni az Egyesült Államok korlátozásait az acél- és alumíniumtermékeire, amelyek éves exportértéke körülbelül 1,2 milliárd dollár.
India többször is elmulasztotta a WTO-hoz fordulni, és 2019-ben 28 ellenintézkedésből álló listát készített, de stratégiai megfontolások miatt többször elhalasztotta a végrehajtást.
India most úgy döntött, hogy a WTO keretében a védintézkedésekről szóló megállapodáshoz fordul, olyan magas értékű árucikkeket célozva meg, mint az amerikai mezőgazdasági termékek (mint a mandula és a bab) és a vegyi anyagok, hogy precíz csapásokkal ellensúlyozza hazai fémiparának veszteségeit.
Az acél-alumínium ipari lánc „pillangóeffektusa”
Mivel az acél és az alumínium a színesfémipar központi kategóriája, az acél- és alumíniumkereskedelem ingadozásai hatással vannak az upstream és downstream ipari láncok érzékeny idegeire.
Az Egyesült Államok által az indiai acél- és alumíniumtermékekre bevezetett korlátozások közvetlenül érintették az indiai kis- és középvállalkozások mintegy 30%-át, és egyes vállalkozások kénytelenek voltak csökkenteni a termelést, vagy akár le is állni a növekvő költségek miatt.
India jelenlegi ellenintézkedéseiben az amerikai vegyi anyagokra kivetett vámok tovább befolyásolhatják a kulcsfontosságú segédanyagok, például az alumíniumfeldolgozáshoz szükséges fluoridok és anódanyagok importköltségeit.

Az iparági szakértők elemzése szerint, ha a két fél közötti vita folytatódik, az indiai helyi acélgyárak ingadozásokkal szembesülhetnek a nyersanyagellátásban, ami felfelé hajthatja a végtermékek, például a szerkezeti acél és az autóipari panelek árait.
Az Egyesült Államok által korábban szorgalmazott „barátságos kiszervezés” stratégiában Indiát kulcsfontosságú csomópontnak tekintik Kína ellátási láncának lecserélésében, különösen a speciális acélok és a ritkaföldfémek feldolgozása területén.
A vámsúrlódások azonban arra késztették a multinacionális vállalatokat, hogy újraértékeljék termelési kapacitásuk elrendezését Indiában. Egy európai autóipari alkatrészgyártó bejelentette, hogy indiai gyára felfüggesztette bővítési terveit, és horganyzott acéllemez gyártósorok telepítését tervezi Délkelet-Ázsiában.
A geoökonómia és a szabályrekonstrukció kettős játéka
Makroszempontból nézve ez az incidens a WTO multilaterális mechanizmusa és a nagyhatalmak egyoldalú fellépései közötti küzdelmet tükrözi. Bár India a nemzetközi kereskedelmi szabályok alapján ellenintézkedéseket kezdeményezett, a WTO Fellebbezési Testületének 2019 óta tartó felfüggesztése bizonytalanná teszi a vitarendezés kilátásait.
Az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviselőjének Hivatala április 21-i nyilatkozatában bejelentette, hogy az Egyesült Államok és India konszenzusra jutott egy „kölcsönös kereskedelmi tárgyalási keretrendszerről”, de India kemény álláspontja ezúttal egyértelműen az alkupozíció növelésére és az olyan területeken elért előnyök elérésére irányul, mint az acél- és alumíniumvámok vagy a digitális adók alóli mentesség.
A színesfémiparba befektetők számára ez a játék kockázatokat és lehetőségeket is hordoz magában. Rövid távon az Egyesült Államokban a mezőgazdasági termékek növekvő importköltségei ösztönözhetik a helyettesítő anyagok, például az alumínium elősütött anódok és az ipari szilícium termelési kapacitásának bővítését Indiában; közép- és hosszú távon ébernek kell lennünk a „vámellenes intézkedések” ciklusa által okozott globális kohászati ​​túlkapacitás miatt.
Az indiai CRISIL hitelminősítő intézet adatai szerint, ha az ellenintézkedéseket teljes mértékben végrehajtják, India acélexportjának versenyképessége 2-3 százalékponttal növekedhet, de a helyi alumíniumfeldolgozó vállalatokra nehezedő nyomás is fokozódni fog, hogy korszerűsítsék berendezéseiket.
Befejezetlen sakkjátszma és iparági betekintések
Sajtóidő szerint az Egyesült Államok és India bejelentette, hogy május végén személyes tárgyalásokat kezdenek, kevesebb mint két hónap van hátra a vámfelfüggesztési időszakból.
A játék végső kimenetele háromféleképpen alakulhat: először is, a két fél érdekcserére juthat olyan stratégiai területeken, mint példáulfélvezetőkés a védelmi beszerzések terén, szakaszos kompromisszumot kötve; Másodszor, a vita eszkalációja WTO-s választottbírósági eljárást indított el, de intézményi hibák miatt elhúzódó kötélhúzásba fulladt; Harmadszor, India csökkenti a vámokat a nem alapvető területeken, például a luxuscikkeken és a napelemeken, cserébe az Egyesült Államok részleges engedményeiért.